Voltam már mindkettő. Az elvált anya a lelkiismeret-furdalás, az újrakezdés és a fájdalom között vergődik. Vagy a szíve szakad szét, vagy a feje, vagy az egész teste. Ez nem tud elmúlni teljesen. Kezelhető, elfogadható lesz a teher, de úgy érzem, soha nem tűnik…

Hogyan éled meg elvált anyaként a koronavírust, mit kezdj ebben a felfokozott helyzetben az eltérő nevelési elvekkel, és egyáltalán, mi van most, hogy semmi nincs, ami eddig volt?! Egy helyzet, amiben muszáj okosnak lenned, már megint. Koronavírus van, ezt tudjuk, mást szinte most nem is tudunk…