Voltam már mindkettő.

Az elvált anya a lelkiismeret-furdalás, az újrakezdés és a fájdalom között vergődik. Vagy a szíve szakad szét, vagy a feje, vagy az egész teste. Ez nem tud elmúlni teljesen. Kezelhető, elfogadható lesz a teher, de úgy érzem, soha nem tűnik el.

kép:https://www.freepik.com/free-photos-vectors/kid

Anyaként válni nehéz és kurvára fáj- legjobban annak, akinek a legkevesebb fájdalmat kívánod az életben. Attól még, amikor kell, kell. Amikor úgy érzed, elsorvadsz, összemész, meghalványulsz, két utad lehet: úgy teszel, mintha ez nem lenne baj, vagy úgy döntesz, hogy az életed, a lelked ér annyit, hogy változtatsz ezen. Épp ezért, az elvált anya önző.

Igen.

De.

Ez a dolog lelkiismeret-furdalás része.

Elváltam, mert nekem nem volt jó. Nekem. Magam miatt, értem tettem.

Mert jól akartam lenni, mert magamat raktam az első helyre, mert a boldogságomért hajlandó voltam a gyerekeim fájdalmával fizetni. Ez a legnagyobb teher az életemben. Minek az ilyennek gyerek, megkaptam már ezt a kérdést is. Sőt, feltettem csak úgy magamnak is. Milyen anya az ilyen?

Legelőször is őszinte. Igaz. Nem mártír. Felelős. Szereti magát. Vállalja, hogy meri szeretni magát. És vállalja azt is, hogy a gyerekeinek azt szeretné leginkább megtanítani, hogy szabad dönteniük, hogy bármikor mondhatják azt, hogy Nem!, hogy nem kell másképp dönteniük, mint ahogy a szívük kéri, csak azért, hogy szeressék és elfogadják őket.

Az igazság mindig fáj, de soha nem árt. A legnagyobb dolgot teszed a gyerekedért, ha képes vagy az igazságot megmutatni neki. És ha ez az, hogy neked valahonnan menekülnöd kellett, és ki kellett rángatnod a lelked, akkor az.

Mert szabad ilyet. Szabad ilyet.

Erretovább:
Anya vagy, és elváltál? Nem így tervezted, de így alakult az élet... Nem vagy egyedül, sőt!
Az Erretovább csoportban elvált anyukák oszthatják meg érzéseiket, élményeiket az elvált anyukás életről. Csatlakozz a csoporthoz, hogy erősítsük egymást!