Voltam már mindkettő.

Az elvált anya a lelkiismeret-furdalás, az újrakezdés és a fájdalom között vergődik. Vagy a szíve szakad szét, vagy a feje, vagy az egész teste. Ez nem tud elmúlni teljesen. Kezelhető, elfogadható lesz a teher, de úgy érzem, soha nem tűnik el.

kép:https://www.freepik.com/free-photos-vectors/kid

Anyaként válni nehéz és kurvára fáj- legjobban annak, akinek a legkevesebb fájdalmat kívánod az életben. Attól még, amikor kell, kell. Amikor úgy érzed, elsorvadsz, összemész, meghalványulsz, két utad lehet: úgy teszel, mintha ez nem lenne baj, vagy úgy döntesz, hogy az életed, a lelked ér annyit, hogy változtatsz ezen. Épp ezért, az elvált anya önző.

Igen.

De.

Ez a dolog lelkiismeret-furdalás része.

Elváltam, mert nekem nem volt jó. Nekem. Magam miatt, értem tettem.

Mert jól akartam lenni, mert magamat raktam az első helyre, mert a boldogságomért hajlandó voltam a gyerekeim fájdalmával fizetni. Ez a legnagyobb teher az életemben. Minek az ilyennek gyerek, megkaptam már ezt a kérdést is. Sőt, feltettem csak úgy magamnak is. Milyen anya az ilyen?

Legelőször is őszinte. Igaz. Nem mártír. Felelős. Szereti magát. Vállalja, hogy meri szeretni magát. És vállalja azt is, hogy a gyerekeinek azt szeretné leginkább megtanítani, hogy szabad dönteniük, hogy bármikor mondhatják azt, hogy Nem!, hogy nem kell másképp dönteniük, mint ahogy a szívük kéri, csak azért, hogy szeressék és elfogadják őket.

Az igazság mindig fáj, de soha nem árt. A legnagyobb dolgot teszed a gyerekedért, ha képes vagy az igazságot megmutatni neki. És ha ez az, hogy neked valahonnan menekülnöd kellett, és ki kellett rángatnod a lelked, akkor az.

Mert szabad ilyet. Szabad ilyet.

Erretovább:
Anya vagy, és elváltál? Nem így tervezted, de így alakult az élet... Nem vagy egyedül, sőt!
Az Erretovább csoportban elvált anyukák oszthatják meg érzéseiket, élményeiket az elvált anyukás életről. Csatlakozz a csoporthoz, hogy erősítsük egymást!

Hogyan éled meg elvált anyaként a koronavírust, mit kezdj ebben a felfokozott helyzetben az eltérő nevelési elvekkel, és egyáltalán, mi van most, hogy semmi nincs, ami eddig volt?!

Egy helyzet, amiben muszáj okosnak lenned, már megint.

Koronavírus van, ezt tudjuk, mást szinte most nem is tudunk a világról. Koronavírus van, a gyerekeinkre pedig most különösen igyekszünk vigyázni. Na, de hogyan lehet ezt okosan csinálni, ha elváltunk, de a gyerekeinket külön, de közösen neveljük?

"Engedhetem-e a gyereket az apukájához?"

Fontos szerintem, hogy a koronavírus nem lehet ürügy. Nincs ilyen kérdés, hogy engedheted-e a gyereket az apukájához, hiszen nem vagy abban a pozícióban, hogy az apa és a gyereked kapcsolata felett dönts. Lehet, hogy te jobban félsz a vírustól, még az is lehet, hogy felelősségteljesebben viselkedsz a jelenlegi helyzetben, de a gyerekednek két szülője van, és ebből a kettőből te "csak" az egyik vagy. Ha változtattok esetleg a láthatási gyakorlaton, az kettőtök közös döntése kell, hogy legyen, de a koronavírusra hivatkozva, önkényesen nem dönthetsz úgy, hogy a szülőtársad nem láthatja a gyerekét.

"Oké, de az apja egyáltalán nem veszi komolyan ezt az egészet..."

Sajnos nem véletlenül váltatok el. Van sok minden, amiben nem tudtatok dűlőre jutni, nem találtatok egy mindenki számára élhető megoldást. Különböző felfogásotok van dolgokról, és főleg a gyereknevelés nem az a pálya, ahol mindenben egyet tudtok érteni. Na, ez nem most fog megváltozni. Apa nem most lesz következetesebb, anya nem most fog belazulni. A szabályok mások apánál, és mások anyánál. Azt hiszem, el kell engedni azt a törekvést, hogy az ex szabályait felülírjuk, javítgatjuk. Tudom, hogy tök nehéz, nekem sem megy még. De rá kell jönnöm újra és újra, hogy ami az exnél történik, az nem az én felelősségem, és így, ha tetszik, ha nem, ha hihetetlenül frusztráló, ha nem, nem tudok változtatni rajta. Egy lehetőség van szerintem, és ez a szelíd kérés. Nem a bírálás, nem az ordítozó telefonhívás, nem a számonkérés, mert arra a válasz semmi jót nem ígér.

Ami kizárólag rajtad múlik

Az, hogy te hogyan kezeled a helyzetet, az a te döntésed. Az, hogy a gyereked a veled töltött időben milyen érzésekkel töltődik fel, azt is te alakítod. Erre koncentrálj, mert ez szól a gyerekedről. Kövesd az elveidet, amikor veled vannak, legyél hiteles, igaz a szemükben. Ez a járvány nehéz helyzet, persze, hogy az. De te, ti egymásnak könnyebbé tudjátok tenni.